A gének és a gyermekek IQ-ja közötti kapcsolat változik az életkor előrehaladtával
A Nature Human Behaviour folyóiratban megjelent új kutatás szerint a gyermekek gondolkodását és tanulását meghatározó genetikai hatások átalakulnak az életkor előrehaladtával. A brit Wellcome Sanger Intézet kutatói, Daniel S. Malawsky és Hilary C. Martin vezetésével több ezer brit gyermeket követtek nyomon 4 és 16 éves koruk között. Megállapították, hogy az iskolai teljesítménnyel összefüggő gyakori DNS-variánsok és az IQ kapcsolata a serdülőkor felé haladva erősödik, különösen a magas pontszámot elérő fiataloknál. Ezzel szemben a ritka, génműködést károsító mutációk és az alacsonyabb intelligencia közötti negatív kapcsolat a kora gyermekkorban a legerősebb, 16 éves korra azonban érezhetően gyengül.
Ez a folyamat magyarázatot adhat az úgynevezett hiányos penetrancia rejtélyére, vagyis arra, hogy sok felnőtt miért él tünetmentesen olyan ritka mutációkkal, amelyek gyermekkorban súlyos fejlődési zavarokat okoznak. A kutatók három brit adatbázis adatait vizsgálták; a fő elemzés az Avon vizsgálat 6495 gyermekének 4, 8 és 16 éves korban felvett Wechsler-féle IQ-tesztjeire és iskolai vizsgáira épült. Az adatok megerősítik, hogy míg a genetika szerepe az intelligenciában a csecsemőkori 20 százalékról felnőttkorra mintegy 60 százalékra emelkedik, a gyakori variációkból képzett poligénes pontszám 7–10 százalékban jelzi előre a kognitív eredmények szórását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔