Megcsonkított holttestek árulkodnak a középkori Európa halál utáni büntetéseiről
A középkori Európában a büntetés és a halottaktól való félelem gyakran a halál után is tovább élt. Régészeti feltárások során olyan sírokat találtak, amelyekben a holttesteket feldarabolták, megcsonkították, szokatlan testhelyzetben temették el, vagy kövekkel próbálták mozdulatlanná tenni. Egy írországi temetőben két férfi szájába is nagy követ helyeztek; az egyik esetében az ütés ereje az állkapcsot is kimozdította. Más lelőhelyeken állkapocs nélküli csontvázak, haláluk után roncsolt koponyák, kemencékbe, kutakba és gödrökbe rejtett testek kerültek elő.
A beavatkozások mögött többféle ok állhatott. Az otthonuktól távol elhunyt uralkodók maradványainak feldarabolása gyakorlati megoldás lehetett, más esetekben azonban a kutatók a halottaktól, illetve az élőhalottá válástól való félelmet, vagyis a nekrofóbiát látják a háttérben. Betegségek, fertőzések, például a lepra, testi deformitások és öröklött rendellenességek is kiválthattak félelmet és kirekesztést.
Különösen kegyetlen sors várhatott az eretnekséggel vádoltak, a boszorkánynak tartott személyek, az öngyilkosok és a keresztelés előtt meghaltak holttestére. Egy XIV. századi lille-i törvénykönyv szerint a női öngyilkosok tetemét elégették, a XV. századi itáliai jogtudós, Bertachinus dei Firmani pedig igazságosnak tartotta az ilyen halottak lefejezését. A sírok ezért nemcsak temetkezési szokásokról, hanem a középkori társadalom félelmeiről és ítéleteiről is tanúskodnak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔