Istenségek ezreinek nevét tanulták meg az ókori babiloni írnokok

Az ókori Babilónia írnokiskoláiban nem külön vallásórákon tanították a hitvilágot, hanem a mindennapi írásgyakorlatokba építették be a vallási és politikai ismereteket. Az Iraq folyóiratban ismertetett kutatás szerint az első évezredi mezopotámiai képzés egyszerre szolgálta a nyelvi készségek fejlesztését és a birodalmi ideológia átadását. A tehetős családok fiúgyermekei több éven át egy-egy mester otthonában tanultak, hogy később adminisztratív, papi vagy ördögűzői pályára léphessenek. A tananyag középpontjában a holt nyelvnek számító sumer és a beszélt akkád ékírásos jelei álltak.

A diákok már képzésük első éveiben istenségneveket tartalmazó listákat másoltak. A legterjedelmesebb ismert változat hét agyagtáblát és körülbelül kétezer bejegyzést foglalt magában. A nevek jelentős része olyan kultuszokhoz kötődött, amelyek ekkorra már évszázadok óta eltűntek, mégis fontosak voltak a személynevekben használt írásjelek elsajátításához. A tanulók teljes vallási és mitológiai műveket is lemásoltak, köztük az Enúma eliszt, amely Marduk győzelmén keresztül Babilon kozmikus központi szerepét igazolta.

A képzés nem volt egységes: Nippur és Uruk tudósai saját istenük, Ninurta mítoszait részesítették előnyben, és elutasították a babiloni tananyagot. A haladó diákok bölcseleti szövegeket is tanultak, az alapfok lezárásakor pedig Nabúnak, az írnokok védőistenének készítettek fogadalmi táblát. Az így megszerzett tudás később politikai eszközzé válhatott: Uruk papi elitje például az ősi istenlistákra támaszkodva erősítette meg Anu kultuszát, miután I. Xerxész leromboltatta Istár szentélyét. A tanulmány szerint az írnokiskolák ezért nemcsak a hagyományt őrizték, hanem a hatalom legitimitását is szolgálták.