Kovács István: Három és fél évig ezzel keltem-feküdtem, hogy olimpiai bajnok akarok lenni

Harminc évvel az 1996-os atlantai olimpiai aranyérem után Kovács István, vagy ahogy az egész ország ismeri, Kokó a Magyar Olimpiai Bizottság ünnepségén idézte fel a sikerhez vezető utat. A Nemzeti Sport beszámolója szerint az arany nem váratlanul jött siker volt: a barcelonai olimpián 1992-ben szerzett bronzérmet az ökölvívó egyáltalán nem tudta felhőtlen sikerként megélni, sőt nagyon elkeseredett miatta.

A csalódás azonban nem törte meg, hanem még elszántabbá tette. Kovács elmondása szerint onnantól kezdve körülbelül három és fél évig minden napját ugyanaz a gondolat határozta meg: „ezzel a gondolattal keltem-feküdtem, hogy én olimpiai bajnok nem szeretnék, hanem akarok lenni, és ezért meg is tettem mindent.” Az elszántság 1996 nyarán, a harmatsúlyú atlantai döntőben hozta meg a gyümölcsét, amikor megszerezte az olimpiai bajnoki címet.

A visszaemlékezés szerint azonban a sikernap több volt egy éremnél: amikor az álom 1996 augusztusának legelején beteljesült, „nemcsak egy álom vált valóra, hanem egy élet változott meg” – és a változás nemcsak rá, hanem a családjára és még a barátaira is kiterjedt. Kokó azóta is szorosan kötődik az olimpiai mozgalomhoz: ma a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökeként tevékenykedik, és mint mondja, nem telik el nap, hogy ne lenne valamilyen kapcsolata az olimpiához, vagy ne jutna eszébe a harminc évvel ezelőtt megnyert atlantai diadal.