Bor- és olívaolaj-termelő üzemmé alakítottak egy római fürdőt

Régészek egy késő ókori, ipari célú bor- és olívaolaj-feldolgozó üzem nyomait azonosították a dél-törökországi Antiochia ad Cragum romvárosában. Az úgynevezett Kis Fürdő a főkaputól mintegy 90 méterre, a korábbi part menti út mellett állt. A közfürdő a Kr. u. 2. század végén vagy a 3. század elején épülhetett, eredeti rendeltetését pedig valószínűleg a 260-as években, a perzsa invázió után veszítette el. A városfalakon kívüli elhelyezkedése miatt az épület különösen sebezhető lehetett.

A Journal of Roman Archaeology szeptemberi számában megjelent tanulmány szerint a fürdőt a Kr. u. 4. és 7. század között alakították át mezőgazdasági feldolgozóüzemmé. Két egykori hidegvizes helyiséget vízzáró habarccsal bélelt csatorna kötött össze, a mozaikpadlón pedig a szőlő taposására utaló kopásnyomokat találtak. A kipréselt folyadékot egy korábbi fürdőmedencéből kialakított, csaknem 2900 literes tárolókádba vezették. A központi csarnokot kettéosztották: egyik oldalán olajbogyó-zúzó forgókő, a másikon hatalmas kőprés és ellensúly került elő.

A kutatók szerint a berendezéseket az eltérő szüreti időszakok miatt felváltva használhatták bor- és olívaolaj-készítésre. Antiochia ad Cragum fontos kereskedelmi központ volt, ahol korábban amforákat és kemencéket is találtak. Az üzem később kézműves műhellyé, majd a 10–11. században temetővé vált, az 1620-as évek után pedig több mint 3000, főként ezüstből készült érme kincsét rejtették el benne.