Magyar püspöki szentmise a lateráni bazilikában zárta az ad limina látogatást
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 3. és 7. között ad limina látogatáson voltak Rómában. XIV. Leó pápa november 5-én audiencián fogadta a testületet. A látogatás ötödik napján, november 7-én délelőtt a püspökök szentmisével zárták a programot a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházban, a Legszentebb Üdvözítő bazilikájában, a pápa székesegyházában.
A főcelebráns és szónok Palánki Ferenc kalocsa-kecskeméti érsek volt. Koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a püspöki testület tagjai, Németh Gábor, az MKPK titkára, Törő András, a Pápai Magyar Intézet rektora, valamint a jelen lévő papság. Ott volt Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója, és a Rómában élő magyarok közössége. A misét a püspökök XIV. Leó pápáért ajánlották fel.
Palánki homíliájában Keresztelő Szent Jánosról és Szent János evangélistáról beszélt, a Lukács 16,9–15 alapján: ami az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség. Jánosban akkor került helyére minden, amikor belátta, hogy neki kisebbednie, Jézusnak nagyobbodnia kell. János evangélista, a mennydörgés fia, a keresztnél és a feltámadásnál ismerte meg Jézus szeretetét. A hamis mammonból barátokat szerezni Palánki szerint nem protekció, hanem a rászorulók segítése. A lateráni kincstárban őrzik Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyéit: Simor János esztergomi érsek, hercegprímás 1867-ben, Szent Péter és Szent Pál vértanúságának 1800. évfordulóján ajándékozta őket XIII. Leó pápának. A bazilika a pápák legősibb bazilikája; a palota a 4–16. században volt a székhely. Nagy Konstantin adta Miltiadész pápának, 313-ban már zsinatot tartottak itt, I. Szilveszter 324-ben szentelte fel. II. Sergius Keresztelő Szent Jánost, II. Lucius Szent János apostolt tette védőszentté.