Valóban megváltoztatja-e az agy szerkezetét az antidepresszáns? Egy nagyszabású vizsgálat válaszolt

Egy nemzetközi kutatócsoport szinte 8700 – pontosabban 8696 – agyi MRI-felvételt vizsgálva arra jutott, hogy az antidepresszánsokat szedőknél korábban észlelt apró agyi szerkezeti eltérések nagyobb része nem a gyógyszernek, hanem a depresszió súlyosságának és az életkornak tulajdonítható. A Molecular Psychiatry folyóiratban megjelent tanulmány az ENIGMA nemzetközi kutatóhálózat adatait használta fel 32 különböző vizsgálati kohorszból: a mintában 2076 olyan személy szerepelt, akiknél diagnosztizálták a súlyos depressziót (major depressziós zavar) és éppen antidepresszánst szedtek, 1495 olyan, akiknél megvolt a betegség, de nem szedtek gyógyszert, valamint 5125 egészséges kontrollal készült összevetés. A kutatók automatikus szoftverrel a nagyagykéreg vastagságát, a kéreg felszínterületét és a mélyen fekvő szubkortikális struktúrák térfogatát mérték, miközben figyelembe vették az életkort, a nemet és a koponya teljes méretét. A kérdést azért érdemes alaposan vizsgálni, mert 2006 óta létezik az a keretelmélet, hogy a krónikus stressz és a depresszió az agysejteket károsíthatja, az antidepresszánsok pedig új sejtek növekedését serkenthetnék mély agyterületeken; korábbi ENIGMA-kutatások szerint a depresszióban szenvedőknél a memóriában és érzelemfeldolgozásban kulcsszerepet játszó hippokampusz is kisebb. A kutatók korábbi nagy mintás vizsgálataikban is azt látták, hogy a legszélesebb körben elterjedt agyi eltérések épp a gyógyszert szedő betegeknél mutatkoztak, ám nem tudták eldönteni, ez a szer hatása vagy a betegség maga-e. Az új vizsgálat szerint főleg az utóbbi, és a minta nagysága tette lehetővé olyan finom összefüggések azonosítását, amelyeket kisebb tanulmányok nem mutattak volna ki megbízhatóan; az eredmények azt is jelzik, hogy a depresszió, a gyógyszerszedés és az agyi anatómia kapcsolata az életkorral változik, a fiatalabb betegeknél eltérő szerkezeti minták figyelhetők meg.