Oroszország zavaró szerepe: hogyan vált szét Moszkva a Nyugattól
A Foreign Policy esszéje négy év távlatából vizsgálja, hogyan szakadt el Moszkva a Nyugattól, és miért lett kaotikusabb a világ. Kiindulópontja a Band of Brothers egyik – talán eltúlzott vagy apokrif – jelenete, amelyben amerikaiak nem alázza meg a fegyverletévő náci tábornokot; ez visszhangozta a szövetségesek 1945-ös hangulatát, amelyet Winston Churchill így foglalt össze: győzelemben nagylelkűség. A Berlini Fal leomlása és a Szovjetunió összeomlása után ez a nagylelkűség kevésbé volt magától értetődő: mennyit kínálna Washington Oroszországnak. A kérdés két könyv középpontjában áll: Jonathan Haslam Hubris: The American Origins of Russia’s War Against Ukraine című munkája (Belknap Press, 368 oldal, 25,95 dollár, 2026 szeptember, papírkötés) és Stephen Kinzer Boiling Point: How America Brought War to Ukraine című kötete. Mindkét szerző azt firtatja, mennyiben reakció az ukrajnai háború az Egyesült Államok hidegháború utáni arroganciájára; a cikk szerint túlságosan hajlamosak Washingtont okolni, de emlékeztetnek az 1990-es és 2000-es évek elszalasztott útjaira, amikor a gyors NATO-bővítés és a kelet-közép-európai demokratizálás antagonizálta Moszkvát. Hanna Notte We Shall Outlast Them: Putin’s Global Campaign to Defeat the West című könyve a 2022-es teljes körű ukrajnai invázió óta mutatja be, hogyan használja Oroszország globális kapcsolatait a szankciók kikerülésére. 1990 februárjában James Baker külügyminiszter azt mondta Mihail Gorbacsovnak, hogy a NATO „egy hüvelyknyit sem” mozdul keletre, ha a szovjetek kivonulnak Kelet-Németországból; a cikk szerint ez a minta harminc éven át terhelte a viszonyt. Ukrajna a demokratizálás és a NATO-bővítés, valamint egy autokratikus Oroszország biztonsági érdekei közötti ütközőponttá vált. A Nyugat alkalmazkodóképességét Donald Trump elnök széttartó impulzusai is próbára teszik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔