Nanoméretű felfedezést tettek a fizikusok a megbízhatóbb kvantumszámítógépek fejlesztéséért
A Fermilab Szupervezető Kvantum Anyagok és Rendszerek Központja (SQMS) vezetésével az Applied Physics Reviews folyóiratban megjelent tanulmány választ adott arra, miért működhetnek eltérően a látszólag teljesen egyforma kvantumbitek. A szakemberek hat intézmény hétféle anyagvizsgálati eljárását bevetve végeztek vaktesztet huszonkét szupervezető transzmon qubiten. A vizsgálat során a kutatók elől elzárták a teljesítményadatokat, és csak az elemzések befejezése után hasonlították össze az eredményeket az energiarelaxációs élettartamokkal, elkerülve az elfogult értékelést.
Az eredmények szerint három nanoméretű szerkezeti sajátosság akár kétszeres eltérést is okozhat a teljesítményben. A felületi oxidréteg már egyetlen nanométernyi eltérése érzékelhető változást hozott, míg a maratott oldalfalak élesebb dőlésszögei 20–30 százalékkal bizonyultak jobbnak a tompábbaknál, emellett a struktúrákat körülvevő sekély árkok mélysége is érdemben befolyásolta a működést. Ezzel szemben a sokkal feltűnőbb mechanikai sérülések, például a karcolások vagy porszemcsék, alig hatottak a kvantumbitek működésére. A megállapítások kulcsfontosságúak a megbízható és felskálázható kvantumprocesszorok gyártásához.