A római uralom jobban átformálta az Ibériai-félsziget népességét, mint a germánok
Egy nemzetközi kutatócsoport 31 régészeti lelőhelyről származó 243 ember DNS-ét elemezte, majd az eredményeket 58 korábban publikált mintával vetette össze. A Cell folyóiratban közölt tanulmány szerint az Ibériai-félsziget vaskori népessége genetikailag viszonylag egységes volt, a római hódítást követően azonban jelentősen megnőtt a sokszínűség. A római kori minták közül mindössze hat személy köthető kizárólag a helyi lakossághoz, miközben a vizsgált 66 emberből 55, vagyis 83 százalék kelet-mediterrán genetikai örökséget is hordozott. Egyértelmű itáliai felmenőket ugyanakkor a római és kora posztrómai időszak 269 vizsgált személye közül csak nyolcnál találtak.
A kutatás az Észak-Afrika és Hispánia közötti intenzív kapcsolatokat is feltárta. A déli területek 34 római kori lakója közül 33-nál kimutattak észak-afrikai eredetű összetevőt, amely átlagosan örökítőanyaguk 27 százalékát tette ki. A Córdoba közelében feltárt, 4–5. századi cortijo corachói temető 31 emberéből csak egynél hiányzott ez a származás, a minták több mint fele pedig egy négy nemzedéken át követhető családhoz tartozott.
A később érkező szvébek, alánok és vizigótok genetikai hatása ennél kisebb maradt. A népvándorlás korából vizsgált 164 ember közül 53-nál mutattak ki közép- vagy észak-európai felmenőket, a germán eredetű összetevők aránya pedig 12 és 22 százalék között mozgott. Ezek főként gazdag sírmellékletekkel eltemetett, vélhetően előkelő személyeknél jelentek meg. Különösen figyelemre méltó két, egymástól mintegy 725 kilométerre eltemetett testvér esete: sírjaik a szvébek vándorlásának egyik lehetséges útvonalára utalnak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔