Az Artemis II indítása több ezer kilométeres zavart okozott az ionoszférában
A NASA Artemis II küldetésének 2026. április 1-jei indítása nemcsak az űrkutatásban számított mérföldkőnek, hanem a Föld felső légkörében is jól mérhető változásokat idézett elő. A küldetés során az ember minden korábbinál messzebb jutott a Földtől, megdöntve az Apollo–13 1970-ben felállított rekordját. A hatalmas rakéta indítása azonban az ionoszférára is hatással volt, ami a navigációs rendszerek működésében átmeneti zavarokat okozott.
Egy tajvani kutatócsoport több mint 3500, az Egyesült Államokban működő földi állomás adatait elemezte. Ezek GPS-, GLONASS- és Galileo-jeleket fogadnak, így a kutatók megvizsgálhatták, miként változott a műholdak és a földi állomások közötti kommunikáció. Az Artemis II indítása három „vándorló ionoszférikus zavart” keltett, amelyek miatt a GPS-vevők többméteres helymeghatározási eltéréseket mutattak.
A második rakétafokozat 185 kilométeres magasságban történő begyújtása körülbelül 5000 kilométer hosszú, csökkent elektron-sűrűségű sávot hagyott maga után. Charles Lin, a Nemzeti Cseng Kung Egyetem professzora és a tanulmány társszerzője szerint az ilyen eltérés gyakorlati veszélyt is jelenthet: néhány méteres hiba egy önvezető autó esetében akár hibás sávváltáshoz vezethet. Az eredményeket az ESS Open Archive közölte; a kutatók korábban a SpaceX Falcon 9 indításának hasonló, 900 kilométeres ionoszférikus hatását is kimutatták.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔