Az aradi tizenhármon túl papok és civilek is áldozatul estek a megtorlásnak
Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom honvédtábornok és a Pesten halálra ítélt Batthyány Lajos mellett a császári megtorlás számos papot, katonát és civilt is elért. Julius Jacob von Haynau 1848 decembere és 1850 nyara között körülbelül 160 embert végeztetett ki, mintegy 1200-an kerültek várfogságba Kufstein, Olmütz vagy Spielberg börtöneibe, és 50 ezer embert büntetésként besoroztak az osztrák császári hadseregbe. Sokan emigrációba kényszerültek.
A megtorlás történetének fontos, mégis kevésbé ismert alakja Sujánszky Euszták minorita szerzetes, az aradi vértanúk gyóntatója. Az 1811-ben Gyöngyösön született pap 1828-ban lépett be a rendbe, majd több városban tanított és szolgált. 1849. október 5-én társaival együtt őt jelölték ki a halálra készülő foglyok lelki gondozására. A hatóságok később zaklatták, ezért Imregen élt visszavonultan; az üldözés csak az 1867-es kiegyezés után szűnt meg. Sujánszky 1875. december 7-én halt meg.
Gasparich Márk Kilit ferences pap tábori lelkészként vett részt a szabadságharcban, a pákozdi csatában is szolgált, később pedig toborzott és Guyon Richárd hadsegédje lett. A bukás után illegalitásban élt, álnéven írt, majd 1852-ben elfogták. Kötél általi halálra ítélték, és Pozsonyban, 1853. szeptember 2-án kivégezték.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔