Az intézményi önállóság önmagában nem oldja meg a múzeumok gondjait

Az MNM Közgyűjteményi Központ tervezett megszüntetése és a múzeumok önállóságának visszaadása önmagában nem oldja meg a magyar közgyűjteményi rendszer legfontosabb gondjait. Az intézményeknél már a központ létrehozásakor komoly bérfeszültségek voltak: 2024 végén 2,5–3 milliárd forintos többletforrásra lett volna szükség a bérek rendezéséhez. Emellett több százmilliárd forintos ingatlanfejlesztési igények is felmerültek, ezeket pedig nem teszi kisebbé, hogy 2027-től ismét több intézményhez kerülhetnek vissza a döntések.

Tarr Zoltán egyszerre ígéri a centralizáció megszüntetését és a finanszírozás kiszámíthatóbbá tételét, a két cél azonban nem feltétlenül következik egymásból. A decentralizáció önmagában nem jelent finanszírozási reformot: az önállóbb működés csak akkor hozhat valódi javulást, ha az intézmények szakmai döntési szabadságuk mellett továbbra is hozzáférnek közös projektekhez, szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz.

A változás így kétféleképpen értelmezhető. Ha az MNM Közgyűjteményi Központ megszüntetése egy korábbi, hibásan működő modell korrekciója, a múzeumok önállósága erősítheti a szakmai munkát. Ha viszont a rendszer pusztán újra feldarabolódik, könnyen visszatérhetnek azok a problémák, amelyek miatt két évvel korábban éppen a centralizációval próbáltak egységesebb működést kialakítani. Az elnevezés mindenesetre egyszerűbb lesz: az újságíróknak többé nem kell a korábbi tagintézmények neve elé írniuk a hosszú és nehezen áttekinthető központi megjelölést.