Hónapoknyi többletmelegedést fedhetnek el a tengeri hőhullámok mérései

A tengeri hőhullámokat általában jól körülhatárolt eseményekként vizsgálják, a kutatók szerint azonban ez félrevezető lehet. A William & Mary VIMS és a Batten School kutatása alapján a tengeri hőhullámok gyakran hosszabb, szokatlanul meleg időszakokba ágyazódnak: a víz már a hőhullám előtt felmelegedhet, és utána is hetekig vagy akár hónapokig melegebb maradhat.

A vizsgálat húsz amerikai folyótorkolat két évtizeden át gyűjtött adataira, összesen több mint 2580 tengeri hőhullámra támaszkodott. A kutatók olyan módszert dolgoztak ki, amely nemcsak magának a hőhullámnak az időtartamát és intenzitását, hanem az egész melegedési epizód felhalmozódó hőterhelését is figyelembe veszi. Ezzel a hagyományos számítások átlagosan több mint 150 százalékkal alábecsülték azt a hőmennyiséget, amelynek a tengeri élővilág ki van téve.

Az események mintegy kétharmada „egyedi” hőhullámnak bizonyult: ezek körülbelül 60 napon belül kapcsolódtak a hőhullám előtti vagy utáni melegebb időszakokhoz. A fennmaradó egyharmadot „összetett” eseményként írták le; ezeknél nagyjából 90 napos, elhúzódó felmelegedés előzte meg vagy követte a hőhullámot, és több mint háromszor akkora összesített hőterhelést okoztak, mint maga a hőhullám.

A tartós melegedés különösen akkor veszélyes, ha más környezeti stresszhatásokkal együtt jelentkezik. Az eredmények a laboratóriumi kísérletek tervezésére is hatással lehetnek, mivel sok vizsgálat csak néhány napos vagy néhány hetes felmelegedést utánoz, miközben a természetben az élőlények jóval hosszabb hőhatásnak vannak kitéve.