Őskori emberi maradványokat találtak a Tisza cibakházi medrében

A rendkívüli aszály miatt történelmi mélypontra süllyedt a Tisza vízszintje, így a folyó cibakházi szakaszán olyan mederrészek és leletek váltak hozzáférhetővé, amelyek rendszerint víz alatt vannak. Hankó Tamás és Kiss Henrik Ferenc önkéntes kutatók a parton és merülésekkel is vizsgálták a területet. Munkájukat GPS-koordinátákkal, térinformatikai szoftverekkel és műszeres felméréssel dokumentálták; több mint ötszáz találati pont alapján lelőhelykatasztert állítottak össze, amely a későbbi intézményi feltárásokat is segítheti.

A leletek között jégkorszaki megafauna maradványai kerültek elő: gyapjas mamut agyar- és fogtöredékei, valamint gyapjas orrszarvú, sztyeppei bölény és jávorszarvas csontjai. Találtak későbbi, holocén kori állatcsontokat is, köztük egy háziasított juh vagy muflon koponyáját. Az emberi maradványok között egy alsó állkapocs és egy sípcsont szerepel; a környezetükben talált kerámiák alapján ezek a rézkorhoz vagy a középső bronzkorhoz köthetők.

Kiemelkedő lelet egy gombos végű, kivételes épségű bronzsarló, amelyet a Kr. e. 11–10. századra, a késő bronzkorra datálnak. A háromezer éves eszköz még az élét is megőrizte. A csontokat és régészeti tárgyakat a szolnoki Damjanich János Múzeumba, az őslénytani leleteket pedig a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumba szállították.