Hetven éve hunyt el Tóth Zoltán, az ’56-os forradalom mártír történésze
Hetven éve, 1956. október 25-én halt meg I. Tóth Zoltán történész a Kossuth téri sortűz idején. A forradalom napjaiban közvetíteni próbált a forradalmi ifjúság és a hatalom között: egy előre bejelentett delegációt vezetett a Parlament közelében, az Akadémia utcai pártközpontba, hogy elmondja, mit kívánnak a tüntető diákok. Az épület kapuja közelében szovjet golyók ölték meg. A kommunista diktatúra alatt pályája sem alakulhatott zavartalanul, ám igazi formátumát 1956 őszén, az egyetemi ifjúság és a forradalom melletti kiállásával mutatta meg. Az MTA Történeti Állandó Bizottságában, a Magyar Történelmi Társulat alelnökeként és az Újkori magyar történeti szekció elnökeként részt vett e testületek tudománypolitikájának kidolgozásában. Mártírhalála pótolhatatlan veszteség volt a magyar akadémiai életnek, emléke évtizedekig tabunak számított.
Versecen született 1911. augusztus 11-én, a Bánságban, az akkor még Temes vármegyéhez tartozó településen. Édesanyja a szerb származású Joanovics Ilona Zsófia, édesapja Tóth Benjámin pénzügyi tisztviselő, később a temesvári református egyházkerület megbecsült gondnoka. Az elemi iskolát Csákon, 1919-től Temesváron végezte, 1929-ben a helyi piarista gimnáziumban érettségizett a román tanügyi rendszer szerint. Abban az évben a magyar diákok kilencven százaléka elégtelen osztályzatot kapott, mert miniszteri rendelet miatt idegen bizottság előtt, románul kellett érettségizniük; ez az élmény fordította a román nacionalizmus kutatása felé. Nyolcvan éve megjelent műve, Az erdélyi román nacionalizmus első százada a román nacionalizmus mítoszait leplezte le, és ma is forrás a történelemhamisítások ellen. Egyetemi évei idején feltűnt az a román történésznemzedék, amely kritikusan viszonyult a korábbi román történelemtudomány „nemzeti messianizmusához”. Tóth tudósként és a hallgatóiért felelősséget vállaló egyetemi vezetőként is példát mutatott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔