XIV. Leó pápa a helyreállított Notre-Dame-ban: a székesegyház megújulása az egyház újjászületésére hív

Szeptember 25-én 17 óra körül XIV. Leó pápa a helyreállított Notre-Dame-székesegyházba ment, hogy püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és papnövendékekkel együtt imádkozza el az imaórák liturgiájából az esti dicséretet. Érkezésekor Laurent Ulrich, Párizs metropolita érseke fogadta. A Szentatya először az Oltáriszentséget őrző kápolnában imádkozott röviden, majd a Krisztus töviskoronáját őrző kápolnába látogatott. A lucernárium szertartása, az érsek köszöntője, a bevezető szertartások, a himnusz, a zsoltározás és a rövid olvasmány után mondta el homíliáját.

Beszédében a helyreállított székesegyházat az egyház missziós megújulásának, a befogadásnak, az ég és föld találkozásának jeleként állította a franciaországi egyház elé. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy a liturgiából és az Úrral való személyes kapcsolatból merítve legyenek egy élő, remélő és az emberekhez közel álló egyház építői. Hangsúlyozta a liturgia méltó ünneplését, Isten népe egységét és a világi hívők missziós szerepvállalását, végül Szűz Mária oltalmába ajánlotta a francia népet és az egyház küldetését.

Hét év telt el azóta, hogy a világ a lángokban álló Notre-Dame-ot figyelte; a pápa szerint a fájdalom nem csak a katolikusoké és a hívőké volt, a székesegyház több mint műemlék. Köszönetet mondott az érseknek, munkatársainak és a párizsi egyházmegye közösségének a mindenki számára elérhető, az evangélium első meghirdetését és a keresztény beavatást szolgáló lelkipásztori programért, amelynek jele a bejáratnál álló keresztelőkút. A francia klérust arra kérte, merítsenek ihletet a helyreállításból, tegyék előre az Evangelii gaudium missziós megtérését, amelyről Ferenc pápa már első apostoli buzdításától tanúságot tett, és a Galatákhoz írt levélből idézte: „Isten elküldte Fiát” (Gal 4,4).