Forgalmas késő ókori kikötő maradványait térképezték fel Mljet szigetén

A horvátországi Mljet szigetén található Polače-öbölben végzett víz alatti régészeti kutatás részletesebbé tette a késő ókori palotakomplexum tengeri infrastruktúrájáról alkotott képet. A Horvát Restaurátori Intézet 2026 áprilisi ásatási szezonjában Igor Miholjek vezetésével, nemzetközi szakértők bevonásával vizsgálták a Kr. u. 4. és 6. század között használt létesítményeket. A kutatás szerint a palota nem elszigetelt rezidencia volt, hanem a földközi-tengeri kereskedelemhez kapcsolódó, forgalmas kikötői központként is működött.

A feltárás során egy kiterjedt kőrakpart, egy teherforgalmat kiszolgáló partszakasz és egy sekély parti területen kialakított halastó maradványait térképezték fel. A kutatók célja az egykori partvonal pontos meghatározása volt, ezt egyelőre nem sikerült lokalizálniuk. A leletek ugyanakkor azt igazolják, hogy a tengeri építmények szervesen kapcsolódtak a palotakomplexumhoz, és annak gazdasági, illetve logisztikai működését segítették.

A tengerfenékről előkerült észak-afrikai tálak, amforák, vörös bevonatos edények és I. Constantinus korából származó bronzérmék a távoli kereskedelmi kapcsolatokat jelzik. Egy Mauricius Tiberius bizánci császár uralkodásának idejéből, Kr. u. 582 és 602 közül származó arany solidust is találtak. Korábbi anyagvizsgálatok szerint a Polačéban előkerült kora keresztény mécsesek Észak-Afrikából, Görögországból és Kis-Ázsiából érkeztek.

A palotát nagyrészt a Kr. u. 5. században építhették ki, története pedig összefügghetett Ravennával és Dalmácia politikai elitjével. A védett öbölben két kora keresztény bazilika és egy fürdőépület is állt. A terület korábbi korszakok emlékeit is őrzi: egy víz alatti zátonyról újkőkori kerámiatöredékek kerültek elő, bár neolitikus települést eddig nem igazoltak. A kutatás folytatását az ókori partvonal rekonstrukciójáig felfüggesztették.