Az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szól a HVG 360-as írása
A HVG 360 szerint érthető a felháborodás az ügynökakták nyilvánosságra hozatala miatt, a lista és a dokumentumok pedig ezer sebből véreznek. Lezsák Sándort technikai hiba sorolta a besúgók közé, noha a megfigyeltek között volt. Sok névről csak hónapok múlva, a mágnesszalagok feldolgozásakor derülhet ki, hogy jelentett-e valaki, vagy sikertelen beszervezés miatt maradt fenn; az összes rendelkezésre álló irat sem mindig elég ahhoz, hogy kiderüljön, miben vettek részt rokonok a szocializmus idején. A megsárgult lapokból gyakran hiányzik a nyomás, a megfélemlítés vagy a visszaélés, és az sem mindig világos, csekélységre vagy érzékeny adatra vonatkozott-e a jelentés. A most megismerhető jegyzék nagyjából 60 ezer nevet tartalmaz, a teljes állomány 150–160 ezres lehetett; a rendszerváltáskor tömegével semmisítettek meg dossziékat, a III/III-as csoportfőnökség iratanyagának szinte egészét elpusztították, a Belügyminisztérium udvarán 40 tonna irat égett, 1989-ben pedig dokumentumokkal megrakott kamionkonvoj indult a Szovjetunióba. A cikk szerint az aktákat nem lehet úgy közzétenni, hogy senkinek ne fájjanak, a nyers kartotékhalom félreérthető, egy két évig készülő szakértői tanulmányt viszont kevesen olvasnának el.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔