Öt humoros Far Side-képregény az élet értelméről
Gary Larson The Far Side című, egyképes képregénysorozata elsősorban abszurd, sötét és gyakran kegyetlen poénjairól ismert, nem pedig filozófiai mélységéről. A válogatás szerzője ezért eleinte inkább Bill Watterson Calvin és Hobbes, illetve Charles Schulz Peanuts című sorozatát tartaná alkalmasnak arra, hogy az élet értelméről meséljen. Larson azonban öt olyan képregényt is készített, amelyekben a humor mögött felbukkan az emberi lét értelmetlenségének, a közönyös univerzumnak és a véletlenszerű kegyetlenségnek a gondolata.
A válogatás egyik darabjában Isten harmadosztályú varietészámok előadójaként jelenik meg, máshol pedig egy számítógépen figyel egy férfit, miközben az „agyoncsapás” gomb megnyomására készül. Egy harmadik kép azt sugallja, hogy Isten csak azért teremti a világba a kellemetlen embereket, hogy érdekesebbé tegye azt. Ezekben a jelenetekben az isteni hatalom nem együttérző vagy bölcs, hanem távoli, szeszélyes és akár kifejezetten kegyetlen.
A legerősebb filozófiai felvetésként két hangya beszélgetése jelenik meg egy csillagos éjszakán. Az egyik szerint a látványtól kicsinek és jelentéktelennek érzi magát, ami egyszerre működik egyszerű állatos poénként és az ember univerzumban elfoglalt helyének ironikus képviselőjeként. Az utolsó kép két tudóst mutat, akik matematikailag kifejezték a világegyetem célját, ám az egyenlet eredménye nulla. A poén éppen az, hogy a nagy felfedezés végkövetkeztetése a semmi lehet — Larson világképe pedig talán valóban közelebb áll a nihilizmushoz, mint elsőre látszik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔