Restaurálják a zetelaki ősnyomtatványt — mit olvastak egykor az erdélyi papok
A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár munkatársai 2024 októberében, Göthér Gergely zetelaki plébános érdeklődésére a plébánia 769 kötetes, többségében 18–19. századi nyomtatványokból álló könyvtárát az érsekség csíksomlyói könyv- és papírrestaurátor műhelyébe szállították tisztításra és preventív konzerválásra. A gyűjtemény a lelkipásztori képzést szolgálta: négy kötet a 16., tizenkilenc a 17., százkilenc a 18. századból való. Az állományt egykori plébánosok — Szeles János, Sebestyén Mózes, Andrásy József, Szabó Péter — és más birtokosok, köztük Páll Albert és Szőts József hagyatéka gyarapította; néhány darab pálos kolostorokból, illetve Batthyányi Ignác és Mártonffy József erdélyi püspököktől származik.
A tisztítás során a szakemberek értékes köteteket, hivatalos levéltöredékeket, szentképeket és plébániai hirdetéseket is azonosítottak. Bernád Rita-Magdolna és Muckenhaupt Erzsébet kutatásai egy kolligátumot tártak fel: első kötete 1744-ben, a kolozsvári Jezsuita Akadémia Tipográfiájában megjelent gyászbeszéd, amelyet Radnóti Balog József jezsuita atya mondott Mikes Mária, gróf göncruszkai Kornis Antal első felesége temetésén, és Kornis politikai pályáját, Mária-tiszteletét és egyházi mecenatúráját is megörökíti. A második kötet ősnyomtatvány: a Paratus álnéven ismert szerző Sermones „Paratus” de tempore et de sanctis című prédikációskötete, amelyet Anton Koberger nürnbergi műhelyében 1493. december 23-án fejeztek be. Világszerte 39 példányt tartanak számon; Magyarországon és Romániában eddig egyet sem jegyeztek. Első ismert tulajdonosa Pécsi István lemhényi licenciátus volt 1672-ben, a 18. században Bálintffi János (1755), Bíró Pál (1777), Lukács György (1783), majd Szeles János (1796) zetelaki plébánosok forgatták. A hiányos, sérült könyvtest megmentését Benedek Árpád és Pál Péter mutatja be a Mit olvastak régen a papok című sorozatban.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔