GKI-elemzés: a Paks I-es üzemidő és a Paks II-es csúszás jelenti a legnagyobb kockázatot az áramellátásban
A magyar villamosenergia-rendszer stabilitását a Paks II beruházás elhúzódása és a Paks I üzemidejének lejárata fenyegeti leginkább – hívta fel a figyelmet Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezető kutatója az InfoRádióban. A meglévő atomerőmű működését ráadásul a Duna tartósan alacsony vízállása is korlátozza, ami miatt időnként vissza kell fogni a termelést, miközben az új blokkok kivitelezése gyakorlatilag áll.
A helyzetet tovább nehezíti a naperőművek gyors terjedése miatti termelésingadozás. Nyáron napközben jelentős áramtöbblet keletkezik, amit csak alacsony áron vagy a Balkán felé lehet értékesíteni, naplemente után viszont a kieső energiát költséges gázerőművekkel és importtal kell pótolni. Bár az európai Picasso és Mari rendszerekhez való csatlakozás javítja az együttműködést, a határkeresztező szűk keresztmetszetek – például a szlovák átviteli korlátok – nehezítik az áramszállítást, a készenléti tartalékkapacitások fenntartása pedig megdrágítja az egész rendszert.
A kínálat és a kereslet kiegyensúlyozásában kulcsszerep juthatna az akkumulátoros energiatárolásnak. A jelenlegi hazai tárolókapacitás mintegy 1–1,7 gigawattra tehető, miközben a piaci becslések szerint legalább 3–4 gigawatt kiépítésére lenne szükség a villamosenergia-hálózat stabil és költséghatékony működtetéséhez.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔