Felfedezték az agy azon sejtjeit, amelyek az elalvást indítják be

Az alváskutatás évtizedeken át azzal a feltevéssel dolgozott, hogy a nagyagy – a kéreg – puszta passzív követője a mélyebb agyterületekről érkező alvásparancsoknak: a lassú, mélyalvási ritmusok bár a kéregben jól megfigyelhetők, azok kiváltását máshonnan várták. Ezt a képet rengeti meg egy új, a Nature-ben megjelent tanulmány, amelyet Geoffrey Terral neurobiológus és a New York-i Albert Einstein College of Medicine laboratóriumát vezető Renata Batista-Brito közösen jegyez. A kutatók azonosítottak egy ritka kéregi sejtpopulációt, az úgynevezett Sst-Chodl neuronokat, amelyek a kéreg gátló sejtjeinek mindössze mintegy egy százalékát – az összes kéregi neuronból nagyjából ezrelékét – teszik ki, ám az egéren végzett kísérletekben elegendő aktiválni őket ahhoz, hogy az állat elaludjon. A két gén kombinációját célzó, többéves munkával kidolgozott jelölési módszernek köszönhetően kiderült, hogy a hosszú távú gátló neuronok rendkívül szokatlan felépítésűek: pontos, jól behatárolható bemeneteket kapnak, ágazataik viszont az egész látókérget, sőt a tapintásért, hallásért, térbeli memóriáért, tájékozódásért és önkéntes mozgásokért felelős területeket is elérik – vagyis az agy széles körben „műsort sugároznak". A képalkotó megfigyelések szerint az 111 megfigyelt sejtből 95 a lassúhullámú alvásban és a mozdulatlan ébrenlétben aktiválódott, futás és REM-alvás közben viszont elhallgatott. Optogenetikai stimulációjuk a mély, regeneratív alvásra jellemző, leglassabb delta-hullámok erősségét növelte a kéreg minden rétegében, és gyakoribbá, hosszabbá tette a csendes DOWN-állapotokat. A felfedezés azt sugallja, hogy a kéreg nemcsak érzékeli, hanem önmaga is el tudja indítani az alvási ritmust – ez pedig új perspektívát adhat az alvászavarok megértéséhez és kezeléséhez is.