Diáktüntetések sorozata Európában – Szerbiában választási fordulat, máshol főleg iskola és lakhatás
Szeptember közepe óta Európa-szerte diáktüntetések bontakoztak ki, főként közép- és felsőoktatásban tanulók részvételével. A legnagyobb és leginkább eldurvuló megmozdulások Franciaországban zajlanak, de fiatalok vonultak utcára Portugáliában, Spanyolországban, Írországban, Belgiumban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Albániában és Görögországban is. Szerbiában a két éve tartó egyetemista-mozgalom vasárnap megdöntötte Aleksandar Vučić betonbiztosnak hitt rendszerét; ez kivétel. Máshol a tiltakozások általában nem veszélyeztetik a politikai vezetést. Albániában a fő követelések között szerepel Edi Rama távozása, aki 2013 óta vezeti az országot; ott a tüntetések korábban indultak, és nem az iskolarendszer, hanem Donald Trump vejének, Jared Kushnernek egy adriai tengerparti luxusberuházása állt a középpontban, amely a flamingók életterét veszélyezteti – innen a „flamingós forradalom” elnevezés.
A döntő okok az iskolarendszer problémái és a fiatalok számára egyre megfizethetetlenebb lakhatás. Egyedül Franciaországban bénították a demonstrációk igazán az ország életét; Emmanuel Macron tavasszal távozik, elnökválasztást tartanak. A két esélyesnek tartott jelölt, Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon más-más módon próbálja a maga javára fordítani az eseményeket: előbbi a rend biztosítójának állítja magát, utóbbi a forradalmi hagyományokra hivatkozva támogatja a tüntetőket. A résztvevők döntően a Z generációhoz tartoznak (nagyjából 1997–2012 között születettek). 2024–2025-ben Ázsiában és Afrikában már döntöttek meg vezetőket – Bangladesben 2024-ben, Nepálban és Madagaszkáron 2025-ben –, a sajtó a „Z generáció forradalmáról” beszélt. Közös szimbólum a One Piece animesorozat szalmakalapos koponyás logója; az idei európai hullámban a francia példát idézik, Athénban például nyitott, ingyenes oktatást követeltek Franciaországtól Görögországig. A háttérben az a érzés áll, hogy a második világháború utáni, nemzedékről nemzedékre javuló életszínvonal a 2008-as válság óta megtört, a növekedés lelassult, Németországban stagnál a gazdaság; a 14–29 évesek 21 százaléka elhagyná az országot.