A boszorkányüldözéstől a halloweeni jelmezhez
A modern kultúrában a boszorkány elsősorban a halloween ártalmatlan kabalafigurája, gyermekjelmez és dekorációs sablon, miközben elfedi az európai történelem egyik legsötétebb korszakát. Eredetileg nem népi mesealak volt, hanem egyetemi teológusok, jogászok és egyházi vezetők dogmatikai és büntetőjogi rendszerének központi célpontja. A kora újkorban a boszorkányságot az ördöggel kötött formális szövetségként definiálták: a vádlott lemondott a kereszténységről természetfeletti ártó képességekért, állattá alakulásért és éjszakai repülésért. Ez elválasztotta a népi gyógyítóktól és bábáktól, noha az informális női gyógyászat a férfi orvosok és az egyház szemében szintén gyanússá vált. A 15. és 18. század között becslések szerint 40–60 ezer, más forrás szerint mintegy 50 ezer áldozatot követeltek az inkvizíciós és világi eljárások, a kínzások és kivégzések; elszenvedőik túlnyomórészt nők voltak.
A hisztéria terjedésében kulcsszerepet játszott a könyvnyomtatás és az 1486-os Malleus Maleficarum (Boszorkánypöröly). Heinrich Kramer dominikánus inkvizítor kézikönyvét VIII. Ince 1484-es bullája is hitelesíteni látszott; skolasztikus kérdés-felelet formában fektette le az azonosítás, vallatás és büntetés elveit, nyíltan nőgyűlölő teológiára támaszkodva. A bábákat külön veszélyforrásnak tekintette. Albrecht Dürer és Hans Baldung rézkarcai és fametszetei hol erotikus csoportokban, hol kecskén lovagló vénasszonyként rögzítették a képet. A szombat, az éjszakai gyülekezés motívuma közvetlenül kapcsolódik a halloweenhez; a vallomások egyezéseit a kínvallatás szabványosított, szuggesztív kérdései magyarázzák. A bíróságok a lélek éjszakai utazásának népi hiedelmeit ördögi keretbe helyezték. A „repülő kenőcsök” nadragulyából, beléndekből, mandragórából és sisakvirágból készültek, pszichoaktív alkaloidjaik lebegési élményt adhattak; a söprű a felvitel eszköze lehetett. A hullám 1560 és 1630 között volt a legerősebb Délnyugat-Németországban, Svájcban, Franciaországban és Skóciában, katolikus és protestáns hatóságoknál egyaránt. Az 1590–1591-es North Berwick-i perekben VI. Jakab király is részt vett a kihallgatásokon, ami inspirálta 1597-es Daemonologie című értekezését. 1603-ban I. Jakabként angol trónra lépett, nézetei az angol joggyakorlatot és Shakespeare Macbethjének boszorkányábrázolását is meghatározták.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔