Peggy Guggenheim londoni galériájának nyomában a Royal Academy kiállításán
A londoni Royal Academy kiállítása Peggy Guggenheim rövid londoni galériáját, a Guggenheim Jeune-t idézi meg: a gazdag New York-i családból származó gyűjtő 1938 januárja és 1939 júniusa között a Cork Streeten működtette a helyet, mielőtt Velencében palotájában világhírűvé vált a gyűjteménye. A tárlat szerint ez a húsz kiállításból álló, gyakran figyelmen kívül hagyott időszak jobban formálta a kortárs művészetet, mint korábban gondolták: itt volt az Egyesült Királyságban az első kollázscsoportra épülő bemutató, valamint Kandinsky, Jean Cocteau és Yves Tanguy önálló kiállítása.
A katalógus szerint a művek legalább 60 százaléka eredetileg a galériában szerepelt, de csak kevés felirat erősíti ezt meg pontosan, ezért zavaró, mi volt valóban a falakon. Kandinsky Dominant Curve című képét Guggenheim a 1938-as retrospektívről vásárolta; Mondrian 1938-as és 1939-es kompozíciói az 1939 májusi absztrakt-konkrét tárlaton voltak, majd a gyűjteménybe kerültek. A galériát Winifred „Wyn” Henderson vezette, Marcel Duchamp pedig a nyitást és Peggy absztrakció–szürrealizmus oktatását alakította; Guggenheim célja volt, hogy naponta vegyen egy képet. Tanguy biomorf tájai voltak az egyetlen kereskedelmileg sikeres show; Wyn javaslatára került be Grace Pailthorpe és Reuben Mednikoff „pszichorealizmusa”, Cedric Morris portréi barátságból, Wolfgang Paalen szivacsesernyője pedig ritka lelet. A alcím a gyűjtővé válást, nem a kurátorságot hangsúlyozza.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔