A Közel-Kelet legkorábbi égetett agyagedényeit találták meg Törökországban
Régészek a délkelet-törökországi Çemka Höyükön a Közel-Kelet legkorábbi ismert égetett agyagedényeit és töredékeit azonosították. A Mardin Artuklu Egyetem, az Orosz Tudományos Akadémia és az isztambuli Koç Egyetem kutatócsoportja a leleteket Kr. e. 9350 környékére datálta. A Tigris völgyében, útépítés során véletlenül felfedezett települést Kr. e. 10 800 és 8700 között lakták; a második építészeti rétegben negyvenhat agyagtöredéket vizsgáltak, amelyeket faszénminták alapján kötöttek ehhez az időponthoz.
A darabok egyetlen ismert kerámiatípushoz sem hasonlítanak. Három csoportba sorolhatók: szerves tárgyakat borító agyagbevonatok, kőedények kapacitását növelő toldatok, valamint agyaglapokból – nem formából – épített, vastag falú edények. Röntgendiffrakció és mikroszkópia szerint az agyagot növényi törekkel és állati trágyával keverték, majd szándékosan, 600–700 Celsius-fokos nyílt tűzön égették. Ez alacsonyabb a későbbi kemencék hőjénél, de elég a visszafordíthatatlan ásványi átalakuláshoz; a fekete mag és a vöröses felszín rövid, tökéletlen égetésre utal.
A helyiek már kőfalak tapasztására használták az agyagot, és ebből formálták az első tárolóedényeket. A fazekasság mégsem vált tömegessé, mert a vadászó-gyűjtögető mindennapokban – főzés, tárolás – még nem volt rá azonnali igény. A Kr. e. 10. évezredben a letelepedés és a kőfalvak (köztük a közeli Göbekli Tepe és Karahan Tepe) már megjelentek, a növénytermesztés és az állattartás azonban gyerekcipőben járt. A hagyományos kronológia ezt a kort fazekasság előtti neolitikumnak nevezi: a kerámia széles használata csak Kr. e. 7000 körül vált általánossá. A világ legrégebbi ismert kerámiái a kínai Hszienrendung-barlangból, mintegy húszezer évesek; a çemkai leletek a termékeny félholdon inkább elszigetelt regionális kísérletek mozaikját erősítik, nem egyetlen lineáris feltalálást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔