Magyar Péter beszédet mondott az október 23-i Kossuth téri ünnepségen
Az október 23-i megemlékezés a Kossuth téren Márai Sándor Mennyből az angyal című versével kezdődött, majd három Gripen piros-fehér-zöld csíkot húzva repült át a tér felett. A programban Szalai Adrián, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium felvidéki diákja is felszólalt. Beszédében arról beszélt, hogy a Rákosi-diktatúra padlássöprései, elhurcolásai, börtönei és munkatáborai ellenére a magyarokban megmaradt a bátorság és a hit egy szabad ország lehetőségében. Felidézte azt is, hogy 1956-ban Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken is vállaltak szolidaritást a budapesti forradalommal, amiért sokakat megtorlás ért.
Ezt követően Magyar Péter lépett színpadra, és köszönetet mondott a résztvevőknek, a külföldi vendégeknek, valamint az 1956-os szabadságharcosoknak. Beszédében felidézte, hogy hetven évvel korábban a pesti srácok és lányok egy szabad, erős, független haza képét követve vonultak a Kossuth térre, ahol állítása szerint mintegy százezren mondták ki, hogy készek bármit megtenni az országért. A forradalom tizenhárom napját felemelő időszakként, november 4-ét pedig a szovjet tankok bevonulásának és a szabadság elfojtásának napjaként értékelte.
Magyar Péter szerint 1956 megmutatta, hogy a társadalom képes összefogni az elnyomó hatalommal szemben, és a forradalom történelmi csapást mért a kommunista rendszer legitimitására. A beszéd központi üzenete az volt, hogy a szabadságot nemcsak kivívni, hanem megőrizni is szükséges.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔