Sáfrány Emese megbánta, hogy nem tudta teljesen megélni az anyaságot
Sáfrány Emese arról beszélt, hogy fia, Nolen születése után nem tudott úgy jelen lenni az anyaság első időszakában, ahogyan szeretett volna. A légtornász és üzletasszony akkor sem tudta teljesen háttérbe szorítani a munkáját, amikor a kisfia megszületett: a stúdiójában felmerülő problémákat továbbra is intéznie kellett, és időnként személyesen is be kellett mennie dolgozni.
A Civilút podcastben felidézte, hogy még a szülés utáni meghitt „aranyóra” után is a telefonját nézte, mert megoldandó ügyek vártak rá a vállalkozásában. A folyamatos készenlét miatt az első egy-két év nem kizárólag róla és a gyermekéről szólt, ezért nehezebben tudott kapcsolódni hozzá, mint azok az édesanyák, akik ebben az időszakban elsősorban a babájukra koncentrálhattak.
Sáfrány Emese utólag dühítőnek érzi, hogy sok esetben saját magát fosztotta meg az anyaság elmélyültebb megélésétől és azoktól a pillanatoktól, amelyekből később fontos családi emlékek születhettek volna. Nem azt állítja, hogy ne lett volna jelen a fia életében, hanem azt, hogy a vállalkozás vezetése és a munkával járó felelősség megosztotta a figyelmét egy olyan időszakban, amelyet másképp szeretett volna megélni.
A festészet számára részben új egyensúlyt kínál. Elmondása szerint ebben a munkában ő oszthatja be az idejét, így nagyobb kontrollja van a mindennapjai felett, és könnyebben igazíthatja a feladatokat a családi életéhez.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔