Ikerkutatás: az öngyilkossági viselkedés jobban örökölhető, mint a depresszió

A Behavior Genetics folyóiratban megjelent elemzés a Brisbane Longitudinal Twin Study adatait vizsgálta, és arra jutott, hogy az öngyilkossági gondolatok és viselkedések erősen örökölhetők, miközben a nagy depresszióval csak mérsékelt a genetikai átfedés. Nathan A. Gillespie és munkatársai 2876 résztvevőre szűkítették a 1992-ben indult, több mint 7000 európai származású ikret, testvért és szülőt magában foglaló vizsgálatot. Az értékelések 12, 14, 16, 21 és 25 éves korban készültek. Az öngyilkossági viselkedés örökölhetőségét 51–80 százalékra, a major depressziós zavarét 39–41 százalékra becsülték.

Az öngyilkossági gondolatok és viselkedések — ideáció, terv és kísérlet — közegészségügyi problémát jelentenek; a major depresszió az egyik legerősebb ismert kockázati tényező, de a kockázatot önmagában nem magyarázza. A kutatók két poligénes rizikópontszámot alkottak korábbi nagymintás genomvizsgálatok összefoglaló statisztikái alapján: egyet a major depresszióra, egyet az öngyilkossági kísérletre. A depressziós PRS következetesebben jelezte a depresszió diagnózisát, mindkét pontszám csak szerényen kapcsolódott az öngyilkossági viselkedésekhez. A három öngyilkossági dimenzió egymással erősen, a depresszióval mérsékelten genetikai korrelációt mutatott. A nem megosztott, egyéni környezeti tényezők, amelyek a depresszió diagnózisához járulnak, nagyrészt elkülönülnek azoktól, amelyek az öngyilkossági gondolatokat és viselkedéseket befolyásolják. A tanulmány szerint tehát van közös genetikai architektúra, de a két jelenség nem esik egybe.