A Street Fighter a torna kezdetére szétesik
Kitao Sakurai Capcom-játék alapján készült Street Fighter-adaptációja ígéretesen indul, majd szinte pontosan a játékidő felénél szétesik. A film első része letisztult, lendületes és szándékosan rajzfilmszerű történetként működik, ezért különösen feltűnő, amikor elérkezik a központi eseményhez: a hét mérkőzésből álló kieséses tornához.
A Variety kritikája szerint éppen ettől a ponttól válik az alkotás kaotikussá és értelmetlenné. A néző a hét küzdelemből mindössze körülbelül másfél mérkőzést lát, így a torna, amelynek a történet egyik fő látványosságának kellene lennie, nem kap megfelelő kibontást. A film emellett egymással ellentétes felvezetéseket és lezárásokat használ, vagyis több történetszál esetében nem világos, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az előkészített elemek és a későbbi következmények.
A kritikát az utólag rögzített párbeszédek, az úgynevezett ADR zavaró használata is erősíti. Ezek a hangok nem mindig illeszkednek meggyőzően a jelenetekhez, tovább rontva az összhatást. A film végül valódi lezárás nélkül marad, ezért a kezdetben élvezetes, játékos feldolgozás csalódást keltő irányba fordul. A Variety értékelése szerint nem az alapötlet vagy a nyitány jelenti a problémát, hanem az, hogy a történet éppen a legfontosabb szakaszában veszti el a koherenciáját.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔