A fiatalok mentális nehézségei valósak, nem „hópehelyjelenség”
Peter Fonagy angliai felülvizsgálata határozottan elutasítja azt a képet, amely szerint a fiatalok egy „hópehelygeneráció” törékeny, munkakerülő tagjai lennének. A jelentés szerint a szorongás és a depresszió egyre gyakoribbá válása valós jelenség, és az ezekből fakadó szenvedés, illetve mindennapi nehézségek sem túlzóak. Fonagy, aki saját beszámolója szerint súlyos depresszióval küzdött tinédzserként az 1960-as évek Londonjában, úgy látja, hogy a mai fiatalokra még erősebb hatások nehezednek.
A problémák hátterében a Covid-járvány okozta zavarokat, a pénzügyi és lakhatási bizonytalanságot, valamint az iskolai és társas versenyt emeli ki a jelentés. Ezeket a közösségi média tovább súlyosbíthatja, miközben számos támogató szolgáltatás, köztük a Sure Start program és az ifjúsági klubok, eltűnt. A fiatalok körében így kevesebb a közösségi kötődés, több a magány, és Fonagy szerint nagy bátorságra van szükségük ahhoz, hogy megbirkózzanak a helyzettel.
A felülvizsgálat ugyanakkor nem csupán a kultúrharcos vitákhoz kíván hozzászólni. A mentális betegségek, az ADHD és az autizmus gyakoribb felismerése túlterheli a közszolgáltatásokat, miközben az érintettek sokszor nem jutnak időben segítséghez. A jelentés elismeri a túl- és téves diagnózis kockázatát, de nem lát bizonyítékot arra, hogy ez tömeges lenne, és bírálja a szabályozatlan magánszolgáltatók terjedését. A diagnózisokhoz kötött támogatási rendszer egyenlőtlenségeket is okoz: a magánvizsgálatot megfizetni képes családok előnybe kerülhetnek. Fonagy ezért a szükségletek korai felmérését és gyorsabb támogatását sürgeti; az NHS-diagnózisra való várakozás jelenleg átlagosan 64 hét.