Halálos ebola-rokon bukkan fel újra éveknyi csend után: a Bundibugyo-vírus terjed

Az ebolával rokonságban álló Bundibugyo-vírus járványa terjed a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ugandában, és az Egészségügyi Világszervezet június 11-i adatai szerint 695 megerősített fertőzést és 138 megerősített halálesetet jelentettek már a két országból — a 2026-os kitörés így mind méretében, mind lefolyásában meghaladja a vírus korábbi két ismert járványát, a 2007-es ugandait és a 2012-es kongóit. A filovírusok családjába tartozó kórokozó súlyos vérzéses lázat okoz: széles körű gyulladást, az erek belső falának károsodását, elszabaduló vérzést és többszervi elégtelenséget válthat ki, és fertőzött testnedvekkel való közvetlen érintkezés útján terjed, ami különösen a családtagokat, gondozókat és egészségügyi dolgozókat veszélyezteti. A kitörést egy ápolónő halála után ismerték fel hivatalosan. A járvány kezelését bonyolítja, hogy a kezdeti tünetek — láz, gyengeség — a maláriára és a tífuszra is hasonlítanak, így laboratóriumi vizsgálat nélkül nem különíthetők el; a DRC egyes részein azonban korlátozott a laborhozzáférés, a mintáknak nagy távolságokat kell megtenniük, ami napokra vagy hetekre tolhatja a diagnózist, és ezzel késlelteti az izolálást és a kontaktkutatást. A New England Journal of Medicine cikkében a Bostoni Egyetem virológusa, Nancy Sullivan rámutat: az ebola-, szudáni- és marburgvírus ellen már jelentős előrelépés történt vakcinák terén, a ritkán előforduló Bundibugyo ellen azonban nincs engedélyezett oltás vagy terápia, bár más fajokra tervezett vakcinák esetleg részleges védelmet adhatnak. Sullivan szerint a felkészülésnek túl kell mutatnia a jól ismert kórokozókon: vészhelyzeti eszközöket kell fejleszteni minden súlyosan megbetegítő humán patogén ellen, és a határokon átnyúló, nemzetközi járványkezelési működési készséget is ki kell építeni.