A radikális változás mint a túlélés feltétele
A változást hajlamosak vagyunk hirtelen döntésként, éles határvonalként elképzelni: mintha egyetlen pillanat választaná el a régi világot az újtól. A Kvangdzsui Biennále idei kiállítása ezzel a leegyszerűsítő képpel vitatkozik. Arra irányítja rá a figyelmet, hogy a személyes, társadalmi és ökológiai átalakulások többnyire láthatatlan mélységekben, a mindennapi rutinok és azok lassú megváltozása révén mennek végbe. A megszokás így nemcsak biztonságot ad, hanem el is fedheti a sürgető problémákat.
A világ egyik legfontosabb ázsiai kortárs művészeti eseményének idei mottója Rainer Maria Rilke Archaikus Apolló-torzó című versének zárósora: „Meg kell változtasd az életed”. A mondat a művészet átalakító erejére utal, arra a felismerésre, hogy egy műalkotással való találkozás szembesíthet saját tökéletlenségünkkel és felszínességünkkel.
A Dél-Koreában kétévente megrendezett biennále társadalomkritikus, gyakran politikai témákat állít középpontba. Helyszíne, Kvangdzsu, az 1980-as demokratikus felkelés és mészárlás emléke miatt a demokrácia és az emberi jogok melletti kiállás szimbolikus tere is. Az idei rendezvény körül diplomáciai vita is kialakult: Kína a tajvani pavilon jelenléte miatt az utolsó pillanatban bojkottot hirdetett. A tematikus kiállítást Ho Tzu Nyen szingapúri művész és filmrendező állította össze öt, egymással összefüggő helyszínen, amelyek a biennále ideje alatt maguk is változnak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔