A szállítási költségek szétszakították a globális olajpiacot
Az iráni háború kitörése óta olyan mértékben emelkedtek meg a nyersolaj szállítási költségei, hogy a korábban nagyrészt egységes világpiac regionális piacokra szakadt szét. Egy hordó olaj célállomásra juttatása korábban átlagosan kevesebb mint 3 dollárba került, most viszont 20–25 dollárt is elérhet. Emiatt a helyi kereslet és kínálat sokkal nagyobb szerepet játszik az árakban: a túlkínálatos térségekben olcsóbb, a hiánnyal küzdő régiókban pedig rendkívül drága a kőolaj.
A különbség szélsőséges példája, hogy az ománi olaj Dél-Kínába szállítva hordónként akár 150 dollárba kerülhet. A Brent árát közben az is felhajtja, hogy az északi-tengeri lelőhelyek közel vannak az európai finomítókhoz. Martijn Rats, a Morgan Stanley elemzője szerint a Brent jelenlegi prémiuma elsősorban a rövid szállítási távolságnak köszönhető, ezért az árfolyama félrevezető képet adhat a globális olajpiacról.
Az Egyesült Államok viszonylagos előnybe került. Olajimportjának 75 százaléka Kanadából, Mexikóból és Venezuelából érkezik, vagyis olyan közeli beszállítóktól, amelyek nyomott áron értékesítenek. A kanadai olaj korábban részben tankerhajókon jutott el Ázsiába, a magas fuvardíjak miatt azonban ez az útvonal elvesztette gazdaságosságát. A kanadai nyersolaj így az amerikai piacon reked, a Western Canadian Select pedig mintegy 30 dolláros diszkonttal forog más referenciaárakhoz képest.
Nyugat-Afrikában a nigériai és angolai olaj 10–20 dolláros engedménnyel cserél gazdát a Brentreferencia alatt, miközben a közel-keleti olaj prémiumot élvez az ázsiai finomítók közelsége miatt. Összességében az amerikai importszámla hordónként 100 dollár alatt marad, a világ többi része viszont 120–160 dolláros költségekkel szembesülhet. A regionális árkülönbségek addig maradhatnak fenn, amíg a szállítás normalizálódik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔