Az ősi DNS feltárja a germán és kelta nyelvek elterjedését
Az ősi DNS elemzése új nézőpontot ad a kelta és germán nyelvek európai elterjedésének megértéséhez. Két, a Nature-ben november 4-én közölt tanulmány több mint 4700 ősi emberi genomot vizsgált, és olyan népességmozgásokat azonosított, amelyek összefüggésbe hozhatók a nyelvcsoportok terjedésével. A genetikai adatok így az egykori migrációk és a mai nyelvi térkép között teremtenek kapcsolatot.
A régészeti és nyelvészeti kutatások szerint a kelta nyelvek mintegy 2500 éve Európa nagy részén jelen voltak: eljutottak a mai Olaszország, Spanyolország és Franciaország területére is. Ehhez képest a germán nyelvek korai beszélői körülbelül 3000 éve valószínűleg egy jóval kisebb térségben éltek, Észak-Németország, Skandinávia és a Balti-tenger partvidékének környezetében. A germán nyelvekhez ma olyan, világszerte több mint egymilliárd ember által beszélt nyelvek tartoznak, mint az angol, a német és a holland. A kelta nyelvek — köztük a walesi, az ír és a gael — beszélőinek száma ezzel szemben mindössze két-három millió, főként Észak-Európában. Hugh McColl, a Koppenhágai Egyetem kutatója szerint a vizsgálatok azt próbálják feltárni, hogyan változott e nyelvi térkép az idők során.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔