Pucérkodás és nácizás borzolta a kedélyeket a 80 éves Cannes-i Filmfesztiválon

A cannes-i filmfesztivál 1946-os alapításával az A-kategóriás fesztiválok között vitathatatlanul az egyik legfontosabbá nőtte ki magát, pedig az első rendezvényt még 1939 szeptemberében tartották – a következő viszont a második világháború miatt elmaradt. Az Arany Pálmát 1955-ben adták át először, Delbert Mann Marty című amerikai filmjének. A bemutatott alkotások hét fő kategóriába sorolhatók, köztük a versenyprogram, az Un certain regard és a filmpiac, ami jelzi: Cannes a művészi értékek mellett a film mint árucikk fontos fóruma is, évente több mint 30 ezer szakmabelit és 4000 újságírót vonzva. A fesztivál alapító mottója Jean Cocteau-tól származik: a rendezvény politikamentes senkiföldje, egy mikrokozmosz, amivé a világ válhatna, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra lennének képesek. Olyan rendezők kaptak itt első nemzetközi elismerést, mint François Truffaut, Jim Jarmusch vagy Steven Soderbergh – ám Cannes a botrányokról is híres. 1954-ben Simone Silva azzal szerzett hírnevet, hogy Robert Mitchumra bízta keblei tartását, a körülötte tóduló fotósok közül hárman a tengerbe zuhantak, ketten pedig eltörték a csontjaikat. 1960-ban Fellini Az édes élete a vatikáni felháborodás ellenére is Arany Pálmát nyert. 1968-ban Godard és Truffaut a diáklázadások mellett kiállva a függönyre mászott, a fesztivált pedig öt nappal a zárónap előtt félbeszakították, díjakat nem osztottak. 1976-ban Ósima Nagisza Az érzékek birodalma című alkotása sokkolta a közönséget, a botránykirályi címet azonban Lars von Trier viselheti, akinek Antikrisztus című filmje 2009-ben akár a nézők elájulását is okozta, 2011-ben pedig egy sajtótájékoztatón nácinak vallotta magát, kijelentve, hogy szimpatizál Hitlerrel. A fesztivál most 80 éves, és ebből az alkalomból az Index a történet alapján kvízzel is teszteli az olvasók tudását.