Markos György édesapjáról, Alfonzóról mesélt 80 évesen
Nyolcvanévesen is lendülettel idézte fel édesapja, a legendás artista és humorista, Alfonzó emlékét Markos György. Történetük 1946-ban kezdődött, amikor Alfonzó gyalog tért haza a keleti frontról, és megszületett a fia. Bár sokszor hajnalban végzett a munkával, és a Király utcától gyalog járt fel a rózsadombi albérletbe, mindig maradt ereje a gyerekre. Szavak nélkül, egyetlen felvont szemöldökkel is fegyelmezett, mégis tisztelet övezte; a Széchenyi fürdőben például úgy tanította bátorságra, hogy észrevétlenül elengedte az úszást segítő kötényt.
Nevelésében a tettek számítottak: édesanyja halála után a temetőben is arra intette fiát, hogy a szeretetet ne a sírnál, hanem életében bizonyítsa. Amikor kamaszként egy lányvendég előtt „Hello, fater!”-ral köszönt, Alfonzó fél kézzel a fal mellett a plafonig emelte, míg fia „édesapá”-ra nem javította magát. A magánéletben kerülte a veszekedést, felesége 34 év házasság után is megfejthetetlennek tartotta.
Markos György sokáig nem akart a nyomdokaiba lépni: a színművészeti főiskoláról két év után eltanácsolták, majd Kazimir Károly társulatában kaszkadőrként dolgozott. Mégis leste apja színpadi kisugárzását, közös fellépéseiken pedig Alfonzó nem kivételezett vele: ha elkésett, egyszerűen kivette a műsorból.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔