Oroszország a NATO-keleti bővítés 1997-es vonalának visszagörgetését követelné
Az ukrajnai háború befejezéséről szóló abu-dzabi tárgyalásokon az orosz fél – a New York Times szerint – november 10-i dátumú dokumentumban nemcsak a nyugati fegyverszállítások leállítását kérte, hanem azt is, hogy a NATO vonja vissza csapatait és bázisait az 1997-es helyzethez. A Kreml szerint ez az első keleti bővítés előtti szövetséget jelenti: akkor 16 tagja volt. Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot már meghívták, de formálisan csak két évvel később lettek tagok; a későbbi közép-, kelet- és délkelet-európai, majd skandináv csatlakozások után ma 32 tagállam van. Oroszország nem azt követeli, hogy a kelet-közép-európai államok lépjenek ki, hanem hogy szűnjön meg náluk a katonai jelenlét.
Ez jelentősen gyengítené a védelmüket. 2004 óta NATO-szövetségesek, köztük Németország, felváltva őrzik Észtország, Lettország és Litvánia légterét, mert a balti államoknak nincs saját vadászgépük; 2026-tól ez tágabb légvédelmi jelenlét része. A litvániai német dandár tervezett, 2027 végéig teljesen harcképessé váló telepítését is le kellene állítani. Romániában a Constanta melletti Mihail Kogălniceanu-légibázist bővítik; kész állapotában terület szerint Európa legnagyobb NATO-légibázisa lenne, a németországi Ramsteinnél is nagyobb.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök a TVP Worldnek azt mondta: semmiképp nem engedik, hogy Lengyelország és Európa feje fölött új biztonsági szabályokat szabjanak. Rumen Radev bolgár miniszterelnök a kivonulást „elképzelhetetlennek és irreálisnak” nevezte. Kristen Michal észt miniszterelnök szerint Európa biztonsági rendjéről nincs miről tárgyalni Oroszországgal. A keleti szárnyon attól tartanak, hogy egy washingtoni–moszkvai alkuban a biztonságuk cserealappá válhat. Az 5. cikk kölcsönös védelmi kötelezettsége akkor riaszt, ha a támadó hisz a gyors beavatkozásban; a keleti jelenlét ezt szolgálja. A NATO 10. cikke nyitott ajtót rögzít, az 1997-es NATO–Oroszország Alapokmány szerint egyik félnek sincs vétójoga a másik döntései felett; az 1990-es Párizsi Charta – a Szovjetunióval együtt – a saját biztonsági berendezkedés szabad választását rögzítette.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔