Milyen irányt vesz a hazai magánegészségügy a legfrissebb adatok fényében?
A hazai egészségügyben a közvetlen lakossági magánköltések 2025-ben már meghaladták az 550 milliárd forintot, a vállalati hozzájárulásokkal és az egészségbiztosítási befizetésekkel kiegészülve pedig a szektor teljes volumene átlépte a 900 milliárd forintot. A dinamikus növekedés ellenére a magánszolgáltatóknál és befektetőknél bizonytalanság, megtorpanás érezhető, miközben az intézmények portfóliótisztítással és költségracionalizálással igyekeztek reagálni a megváltozott gazdasági környezetre.
Az OECD legfrissebb országjelentése komoly strukturális problémákra világít rá. Magyarországon az éves fejenkénti egészségügyi költés 1925 euró, ami csupán a fele az uniós átlagnak, a születéskor várható élettartam pedig közel öt évvel marad el az EU 81,7 éves átlagától. Mindeközben a teljes egészségügyi kiadásokon belül a magánköltések részaránya nálunk 24 százalékot tesz ki szemben a 20 százalékos uniós átlaggal, a gyógyszerek lakossági önrésze pedig szintén kirívóan magas.
A piac ugyanakkor nem egységesen teljesít: Szentirmai Gábor, a Heal Partners elemzője a Közös Költség podcastben rámutatott, hogy a specialisták – különösen a mozgásszervi klinikák –, a vidéki járóbeteg-ellátók, a tíz vezető laboratóriumi cég, valamint a fogászati turizmus kifejezetten jövedelmezőek. A legfontosabb kérdés az, hogy a kormányzati döntéshozók milyen szabályozási és finanszírozási keretek között kívánják integrálni a magánellátást az ellátórendszer hatékonyságának javítására.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔