Ókori olívaolaj-elosztó központot tártak fel a dél-olaszországi partoknál
A mai Puglia partvidékén, a Vernole településhez tartozó Le Cesine Természetvédelmi Terület San Giovanni-i szakaszán a Salentói Egyetem Kulturális Örökség Tanszékének Rita Auriemma vezette 2026-os projektje tengeri és szárazföldi feltárásokkal mutatta ki, hogy Hadrianus császár San Cataldo-i mólója előtt is működött itt egy jelentős római kikötő és a hozzá kapcsolódó termelőüzem. A régió mezőgazdasága így kapcsolódott be az ókori mediterrán tengeri kereskedelembe.
A víz alatt, a modern szivattyútelep előtt a korai császárkorból, Augustus idejéből (Kr. e. 1. – Kr. u. 1. század) származó kiterjedt kikötőkomplexum egy részét tárták fel. A vízalatti vizsgálatok pontosították a móló alapozásánál alkalmazott római építési technikákat; a leccei Nemzeti Kutatási Tanáccsal (CNR) együttműködve mintákat vettek a tengerfenéken nyugvó hatalmas kőtömbökből, hogy megállapítsák a kőanyag eredetét és a korabeli kőbányák helyét. A parton jelentősen kibővítették a tavaly azonosított település ásatási területét. A leletek szerint a komplexum ipari-mezőgazdasági feldolgozó volt: a kutatók óvatos becslése szerint nagyméretű borkészítő, vagy esetleg olívaolaj-préselő üzem, ahol a hátország terményeit dolgozták fel.
A kikötő közelsége lehetővé tette, hogy a készárut azonnal hajóra rakodják: kisebb part menti hajókkal a közeli, nagy forgalmú Brundisiumba (a mai Brindisibe), vagy nagyobb teherhajókon távolabbi mediterrán piacokra. A Salento-félsziget – az itáliai „csizma sarka” – már a római hódítás előtt, a messzápok idején is fontos mezőgazdasági terület volt; a római uralom alatt a Kr. e. 3. századtól a bor- és olívaolaj-termelés ipari méreteket öltött. Északabbra, a Masseria Ramanno területén korábban amforagyártó kemencekomplexumot tártak fel; a pecsétek kapcsolatot mutatnak a Brindisi környéki nagy központokkal, Giancolával és Marmorellével. A bor, az olaj és a gabona szárazföldi szállítása lassú és drága volt, ezért a birodalom a tengerre támaszkodott. A Le Cesine-i lelőhely a villa rustica rendszer példája: a vidéki termelés közvetlenül a birodalmi logisztikába kapcsolódott. Auriemma szerint a cél a szárazföldet és a tengert egységbe foglaló ókori gazdasági és természeti táj rekonstruálása.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔