„My Sad Dead”: Pablo Larraín modern gótikus alkotása városi közösségről és kísértetekről

Pablo Larraín „My Sad Dead” című filmje a Variety szerint kiterjedt, különös és kiváló modern gótikus groteszk: kísértettörténet, szenvtelen tragikomédia, testhorror és éles szatíra egyszerre. A chilei rendező Mariana Enríquez novellái alapján Buenos Aires erőszak sújtotta Piedrabuena negyedében játszódik, és egy orvosról szól, aki látja a halottakat, s kelletlenül válik a városi közösség gyámjává. A film a Variety szerint ugyanolyan kíméletlen portréja a mai urbanizált Argentínának, mint Larraín korábbi chilei munkái a hazájáról, és meglepő miniértekezés a ellenséges, brutalista városépítészet emberi szellemre gyakorolt hatásáról.

A főszereplő Ema (Mercedes Morán) nyugdíjba kényszerített orvos, akit a COVID-kezelésekkel kapcsolatos, villamosdilemma-jellegű döntése miatt suttognak körül. Tágas lakását a város jobbik részén kiadná, mégis visszaköltözött idős, haldokló anyjához a lakótelep mellé. Az anya halála után a holttest kinyitja a szemét: a kísértet halvány, nem teljesen átlátszó hasonmás. Larraín és operatőre, Sergio Armstrong alacsony kontrasztú, rózsaszínesszürke palettája élőket és holtakat egyaránt mortuáriumi sápadtsággal festi; a különbség a sebekben és a viselkedésben van. Az erőszakos halottak zavarodottan, szinte gyermetegen ismétlik utolsó perceiket. Ema már nem győzködi a világot képességéről, és a szellemeket is inkább ignorálja, amíg seattle-i nővére, Lidia (Alejandra Flechner) férjével és serdülő lányukkal, Juliával (Carolina Álvarez) meg nem érkezik. A stigmatizált, intézetbe küldendő Julia szintén beszél a holtakkal, sőt erotikusan is érintkezik a szellemekkel. A zárófeliratok alatt Shakira énekli: a düh nehezebb, mint a beton.