Szerényi Gábor: A saját művészi karakterért meg kell küzdeni
Szerényi Gábor művészetének egyik legfontosabb sajátossága éppen az, hogy nem egyetlen könnyen felismerhető stílusban rajzol. Egy műcsarnoki kiállítás anyagának válogatásakor ő maga is szembesült azzal, milyen sokféle képi világ jelenik meg a munkáiban, mégis felfedezhető bennük az egység. Ezt a saját karaktert a bal kezével létrehozott vonalvezetés, a képek ritmusa és az ismerős tárgyak álomszerű, szokatlan társítása adja. Egy nyakkendő, írótoll, lakat vagy bőrönd nála úgy jelenhet meg, mintha az álom és az ébrenlét határán kelne önálló életre.
A művész szerint Zórád Ernő hatása leginkább a figurális motívumokban – például a ló, a huszár, a kard vagy a nőalak megjelenítésében –, valamint a kompozíciók ritmusában érhető tetten. Zórád világa azonban egy idő után már nemcsak inspirációt, hanem leküzdendő örökséget is jelentett számára. Szerényi úgy fogalmaz, a saját út megtalálásához föl kellett lázadnia mestere ellen, és meg kellett küzdenie a saját művészi karakteréért.
A Magyar Nemzet Rezeda-sorozatához kéthetente készített illusztrációin Bayer Zsolt szövegeit nem szó szerint képezi le, hanem önállóan dolgozza fel. A motívumokat egymással váratlan helyzetekben kapcsolja össze, miközben a sorozat egységét a fekete-fehér rajzok és a visszatérő piros szín is biztosítja. Az újság számára készített munkát könnyűlovassághoz és rövidtávfutáshoz hasonlítja: a határidő ösztönöz, de a látszólag könnyed, bohém rajzok mögött szigorú fegyelem és aprólékos komponálás áll.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔