Identitási kihívások hajtják Európa szélsőjobboldalát

A New York Times elemzése szerint Európa szélsőjobboldalát nem elsősorban a történelmi bűnök felelevenítése, hanem a nemzeti identitás és a büszkeség populista hangsúlyozása hajtja. A pártok és mozgalmak a múltról szóló bűntudat helyett arra építenek, hogy a nemzethez tartozás, a büszkeség és a „mi” érzése ma is politikai erő. Ez a hangsúly mély visszhangot talál azokban a választókban, akik elveszítették a kapcsolatot a megváltozott világgal, amelyet már nem értenek: a populista üzenet identitást, rendet és magyarázatot kínál ott, ahol a megszokott keretek bizonytalanná váltak. Az elemzés szerint a hajtóerő nem csupán a nosztalgia, hanem a valós és a képzelt identitáskihívások együttese. A választók egy része a migráció, a kulturális változások és a megszokott társadalmi tájkép átalakulása miatt érzi magát idegennek a saját országában; a szélsőjobb ezt a szorongást nemzeti büszkeséggé és politikai programmá fordítja. A lényeg tehát nem az, hogy Európa múltját tagadnák vagy felelevenítenék, hanem az, hogy a jelenben a nemzeti identitás lett a mozgósítás központi nyelve. Aki a világot már nem érti, annak a populista identitáspolitika egyszerű, érzelmileg erős választ ad: a nemzethez tartozás a bizonytalanság ellenszere.