Kolumbusz bibliai küldetésként tekintett hódító útjaira
Peter C. Mancall történész Contested Continent című, 2026-ban megjelent könyve Kolumbusz Kristóf saját írásait vizsgálva arra jut, hogy a korai amerikai gyarmatosításban a területszerzés és a kereszténység terjesztése szorosan összekapcsolódott. A hódítást és az őslakosok leigázását Kolumbusz nem pusztán politikai vagy gazdasági vállalkozásként értelmezte, hanem isteni küldetésként is igazolta. Ez a szemlélet illeszkedett a korábbi európai mintákhoz: a keresztes hadjáratokhoz, az Ibériai-félsziget reconquistájához, valamint a Kanári-szigetek meghódításához és lakosságának rabszolgamunkára kényszerítéséhez.
Miután Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogatásával nyugat felé hajózva elérte a Bahamákat, Kolumbusz 1493 februárjában levélben számolt be útjáról. A szigeteknek keresztény neveket adott, az elsőként elért földet például San Salvadornak nevezte el, és őslakosokat is erőszakkal magával vitt. Beszámolójában azt hangsúlyozta, hogy az uralkodóknak dicsőségére válhat a helyiek megtérítése.
Telepeinek rossz igazgatása és a lakosság rabszolgasorba taszítása miatt 1500-ban láncra verve vitték vissza Spanyolországba. Ezután teológiai műveket tanulmányozott, majd összeállította a később Próféciák könyveként ismert kötetet. Ebben Ézsaiás prófétához hasonlította magát, a karibi szigetek feltérképezését vallási küldetésként ábrázolta, és isteni támogatásra hivatkozott. Bár műve nem jelent meg életében, az uralkodók enyhítettek büntetésén, és engedélyezték negyedik, 1504-es útját. Mancall szerint ez a vallási igazolás a későbbi spanyol, angol és francia amerikai terjeszkedésben is továbbélt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔