Nepáli árvízkatasztrófa: az eltűntek és túlélők romok között keresik otthonaikat

Anusa Thapa Magar, 23 éves, a Maldív-szigeteken dolgozott, amikor a nepáli árvizek hírére hazasietett, bízva abban, hogy járni alig tudó nagymamája túlélte. Betrawatiban, a család kétszintes házának helyén csak keményített szürke iszapot talált, és csendesen megjegyezte: ha a ház lent van, az Aama is ott van. A nagymamát utoljára az ágyán pihenve látták.

A múlt havi sár-, kő- és víztömeg gleccseromlás után zúdult le a nepáli–kínai határ hegyeiből a Trishuli menti településekre. A nepáli oldalon legalább 1386-an meghaltak, 5130-an eltűntek, ezrek kényszerültek menekülni; keresnek, de napok óta nem találtak élőt. A volt Betrawatihoz meredek hegyoldalon és keskeny gerincen át vezet az út; cipők, iskolai nyakkendők és gyerekhátizsákok jelzik a pánikot.

Kalpana Thapa Magar, 43 éves ruházati vállalkozó egy felvízi barát „Fuss! Fuss!” hívására rohant; hátranézve minden – a mögötte futók is – eltűnt. Devighatban házroncsok állnak, a föld sok helyen a törmelék alatt van, ezért sokan nem térnének vissza. A 2015-ös, közel kilencezer halálos áldozatot követelő földrengés sebei is felnyílnak: Sita Thapa Magar, 45 éves tanár, Kalpana nővére szerint akkor a telkükön újjáépíthettek, most elveszett a ház, a föld és a jövő. Shanti Dangol, 61 éves, egy törött padlólapon szorította a zarándokoknak és túrázóknak üzemeltetett háromszintes panziója fotóját: gazdaságilag már javult a helyzet, most semmi sem maradt.