A kibillent globális vízkörforgás és a pazarló vízgazdálkodás rohamtempóban szárítja ki a kontinenseket

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szeptember 17-én tette közzé State of Global Water Resources 2025 című, 118 oldalas jelentését, amely tudományos adatok alapján méri fel a globális vízkörforgás állapotát: a folyók vízhozamát, a talajvizet, a párolgást, a szárazföldi vízkészleteket és a hó- és jégtömegeket. A legfontosabb szám, hogy a világ vízgyűjtő területein a folyók vízhozama 2025-ben 36 százalékkal maradt el az 1991 és 2020 közötti átlagtól. A vizsgált megfigyelőállomások 65 százaléka jelentős talajvízszint-csökkenést észlelt, a Föld gleccserei pedig összesen 400 gigatonna jeget veszítettek egyetlen év alatt. A jelentés szerint mindez nem egyszerűen az antropogén felmelegedés következménye, hanem az édesvízkészletekkel folytatott pazarló, rablógazdálkodás jellegű felhasználással együtt gyorsítja a kontinensek kiszáradását – a víz globálisan nem tűnik el, csak a hidrológiai ciklus felborulása miatt átrendeződik az eloszlása. Celeste Saulo, a WMO főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a csapadék vagy a talajnedvesség napok, hetek alatt reagál az időjárásra, addig a talajvíz, a gleccserek és a hótakaró évtizedes léptékű, lassú tartalékok, amelyek hagyományosan pufferként védtek az aszályos évek ellen – ez a védelem most omlik össze. A jelentés kiemeli, hogy az elmúlt öt évben Ázsia és Afrika adta a vízzel kapcsolatos szélsőséges események (árvizek, aszályok) legalább felét, és az ezekhez köthető halálesetek több mint 80 százalékát.