Galambos Lajos az Origón: tisztességtelennek tartja a börtönbe juttató eljárást

Galambos Lajos nagyinterjút adott az Origónak családjáról, több évtizedes zenei pályafutásáról, sikereiről és arról, hogyan szeretné, ha évtizedek múlva emlékeznének rá. A Blikk szerint a börtönben töltött időszak már a beszélgetés elején, némi öniróniával előkerült. Amikor a lap arról kérdezte, merte-e magát fiatalon oda álmodni, ahová végül eljutott, rögtön a börtön jutott eszébe. Úgy fogalmazott, ha arra céloznak, jót fognak röhögni, mert érzi a „magas labdát”; tudja és sajnálja, hogy a neve generációkra összeforrt ezzel a történettel, és tisztázni szeretné.

Őszintén azt mondta, sok mindenről nem gondolta volna, hogy a keze nyomán ekkora jelentőségűvé nő. Ha ötven év múlva azt kérdeznék, ki volt Galambos Lajos, nem szeretné, hogy elsősorban a büntetőügye alapján emlékezzenek rá, hanem úgy, mint a szó jó értelmében vett csibészre: boldog emberre, aki milliókat tett boldoggá, békében próbált élni, és mindig előre nézett.

Egyértelművé tette, hogy továbbra is igazságtalannak tartja az eljárást, amely a szabadságvesztéséhez vezetett. Vannak dolgok, amelyek szerinte igazságtalanul történtek vele; szeretné, ha kimondanák, hogy nem volt tisztességes az az eljárás, amelynek végén bűnösnek kiáltották ki és börtönbe zárták. Azért is fontos számára, hogyan őrzi meg őt az emlékezet, mert ennek súlya a családjára, az unokáira is hatással lehet. Úgy szeretné, ha úgy emlékeznének rá, mint arra a fickóra, aki zenélt, szórakoztatott, dolgozott, családot alapított, barátokat szerzett, hibázott, újrakezdett, és tehetsége szerint maradandót hozott létre – na és a dalaira.