Egy 1600 éves perui sírban találták meg a legkorábbi dokumentált küklópiás esetet
A történelem eddig ismert első, régészetileg dokumentált küklopiás esetét azonosították egy mintegy 1600 éves perui csecsemősírban. A lelet a dél-perui Palpa-völgyben, a Nazca-vonalak közelében található Jauranga lelőhelyről került elő, ahol a régészek mintegy harminc, a középső Nazca-korszakra, Kr. u. 325 és 440 közé datált temetkezést vizsgáltak. Egy nagyméretű urnában két csecsemő maradványait találták meg.
A Lars Fehren-Schmitz által vezetett nemzetközi kutatócsoport DNS-szekvenálása szerint mindkét gyermek lány volt, különböző anyáktól származtak, és születésük után csak néhány hétig vagy hónapig éltek. Az egyik csecsemő koponyája rendkívüli fejlődési rendellenességet mutatott: az arc közepén egyetlen, összeolvadt szemgödör alakult ki, az orr hiányzott, a koponya pedig szokatlanul kicsi volt. A genetikai vizsgálat a 13-as kromoszóma harmadik másolatát, vagyis a Patau-szindrómával összefüggő triszómiát is kimutatta. A küklopia végzetes rendellenesség, amely napjainkban átlagosan százezer újszülöttből egyet érint.
A sír elrendezése a Nazca-közösség betegségekhez és deformitásokhoz való viszonyáról is fontos információt ad. A küklopiás kislányt hagyományos urnában, a temető területén helyezték el, testére pedig egy vele egy időben elhunyt, egészséges csecsemőt fektettek. Nem találtak olyan tárgyakat vagy rítusokat, amelyek félelemre vagy kirekesztésre utalnának. A kutatók szerint egyetlen sírból nem lehet az egész kultúrára általánosítani, de ez az eset arra utal, hogy az adott közösség a súlyos rendellenességgel született gyermeket is a közösség tagjaként, a hagyományoknak megfelelő tisztelettel temette el.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔