Konferencia vizsgálja az ÁVO szerepét az 1956-os forradalomban

Tudományos konferenciát rendeznek Budapesten az államvédelmi szervek 1956-os forradalom alatti működéséről és felbomlásáról. A „Vesszen az ÁVO!” Az államvédelmi szervek 1956-ban című tanácskozásnak október 14-én az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Eötvös utcai székháza ad otthont; Cseh Gergő Bendegúz főigazgató nyitja meg. A cél levéltári források alapján tárgyilagos kép az erőszakszervezet összeomlásáról, a politikai rendőrség tagjainak sorsáról, a testületet ért atrocitásokról és utóéletükről.

Az Államvédelmi Hatóság, korábbi nevén ÁVO, a Rákosi-korszak fő politikai terrorintézménye volt, tömeges elnyomással, koncepciós perekkel és a táborrendszerrel. Feloszlatása 1956 egyik központi követelése lett; a fegyveres harcok alatt az apparátus összeomlott.

Szekér Nóra szekciója az államvédelem tereit és az előzményeket vizsgálja: Müller Rolf a Rajk-temetés biztosítását, Lengyel Eszter és Takács Tibor a győri és nyíregyházi tüntetéseket, Pap Péter István a békéscsabai konfliktust. Kollár János Miklós blokkjában Unger Gabriella a női munkatársakról, Papp István Rácz Károly nógrádi osztályvezetőről, Orgoványi István a zöld parolis „zöld ÁVO” határőrségről, Szűcs Gábor embermentő akciókról beszél. Pócs Nándor szekciójában Baráth Magdolna a tagok 1956 őszi jogi helyzetét, Semsei Ferenc a mosonmagyaróvári sortüzet követő erőszak narratíváit, Krahulcsán Zsolt a lincselések rendszerváltás kori emlékezetét elemzi.